26 január 2013

AUSTRALIA DAY


A tegnap este megismert családdal ( Lilla, Ákos, Laura )annyira összebarátkoztunk, hogy elhatároztuk, hogy az egész napot együtt töltjük. Ők már három hete itt vannak és mivel nálunk jobban ismerik a várost így rájuk bíztunk magunkat. Reggel összecsomagoltunk egy kis elemorzsiát és nekivágtunk a túrázásnak.

Várjuk a buszt
 Megtudtuk, hogy a közelben több helyről is be lehet buszozni a belvárosba, és, hogy a buszokon mindig megy a légkondi, néha túlzottan is bár ez most nekem nagyon jól esett mert tegnap annyira megégett a nyakam meg a homlokom, hogy kölcsön kellett kérnem egy sapkát Ákostól. Nagyon kell figyelni, mert észre sem veszi az ember és már megégett pedig csak sétált a városban 1-2 órát. A központban átszálltunk a Rockingham felé tartó vonatra ami a belvárosban metró de később kibújik a föld alól és vonat lesz belőle. :) Fél óra alatt 50 kilométert tesz meg úgy, hogy közben vagy 10-12 szer megáll. Tehát nem lassú. Mégsem zötykölődik és a megszokott tatamm tatamm is hiányzik :-) Leszálltunk az állomáson ahol átszálltunk egy buszra és néhány megálló után leértünk a BEACH-re. Mivel hétvégén és iskolaszünetben van family ticket ezt vettünk, mert így kettőnknek került a jegy 11-AUD-ba és egész nap korlátlanul bármire felülhetünk. Buszra, vonatra, hajóra. Mivel ma volt AUSTRALIA DAY , ez a helyi augusztus 20. így tele volt a part és a közeli park emberekkel, mégsem volt tömeg úgy mint otthon. Mindenki hozta a kis napernyőjét kempingszékét és ami még fontosabb a hűtőtáskáját tele sörrel és kis táborokat vertek. Beszélgettek iszogattak zenét hallgattak, élvezték az életet. A part nagyon szép, tiszta gondozott a homok ameddig ellátni, nem volt hideg a víz és nem voltak nagy hullámok sem.
Belegázoltunk a vízbe térdig, csináltunk néhány képet majd felsétáltunk a part melletti parkba. Itt aztán volt minden amit egy gyerek csak akarhat. Falmászás, gumiasztal, arcfestés, állatsimogatás célba dobás és még millió más csoda. És ami Magyarország után furcsa volt, hogy minden INGYENES !!! A színvonalról csak annyit, hogy a kisállat simogató mellett ott volt kikészítve a kézfertőtlenítő, hogy a szülő és a gyerek tudjon kezet mosni illetve a kerítésen belül folyamatosan seperték össze az ürüléket ha volt, hogy a kicsik véletlenül se szedjék össze. Hát, lehet így is csinálni. Kicsit nézelődtünk aztán leültünk a fűbe és sziesztáztunk kicsit.

 Elindultunk a buszmegálló felé amikor ismerős szavak ütötték meg a fülünket. Hiába magyarok mindenhol vannak :-) . Kicsit ismerkedtünk, beszélgettünk nagyon szimpatikusak voltak. Ők egy magyar házaspár három gyerekkel akik Új-Zélandról költöztek át ide néhány éve, és már a hazautat tervezgetik Magyarországra. Igaz nekik ez volt az eredeti tervük is, hogy gyűjtenek egy kis pénzt és visszamennek. Ők tudják :-). Ezután hazautaztunk a megszokott busz-vonat-busz kombóval és otthon gyorsan ettünk valamit, mert még vissza kellett jutni a citybe az esti tűzijátékra. Természetesen majdnem elkéstünk. Furcsa volt látni, hogy a tegnap megismert belváros teljesen le van zárva a forgalom elől és mindenütt gyalogosok sétálnak összevissza. A tűzijáték nagyon durva volt. Elkezdtük nézni a harangtorony mellől majd kétszer is átsétáltunk másik helyre de még mindig tartott. Fél órán át. Ha még pár percig folytatják már biztos meguntam volna :-)

Amikor vége lett találkoztunk Lilláékkal (nem a lakótárs Lilláék, mert Ők végig velünk voltak, hanem aki a reptérről segített be minket a városba Lilla ;-) ) és még pár magyarral akiket a netről vagy a blogjukból ismertünk illetve olyanokkal akiket nem is ismertünk. Elég sokat beszélgettünk velük, de aztán feloszlott a társaság és mi is hazamentünk. És megint eltelt egy nap.

24 január 2013

Megérkeztünk!!!


Helló Mindenki!





Köszi csajok :-)
Az Indulás



























2013 január 13.-án 14.30-kor elindultunk Magyarországról és 2013 január 25-én helyi idő szerint reggel 5.20-kor megérkeztünk AUSZTRÁLIÁBA azon belül Perthbe. Közben volt egy kis nászutunk Thaiföldön, de erről majd később írok. Kicsit meg voltunk ijedve a határellenőrzéstől, mert hallottunk olyanról akit innen fordítottak vissza illetve azt is mondták, hogy nagyon szigorú az ellenőrzés mert semmilyen élelmiszert vagy fából készült dísztárgyat stb.. nem szabad behozni . Ehhez képest kb. 10 perc alatt kint voltunk a reptér előtt. Összeszedtük a bőröndöket, útlevél ellenőrzés, majd nagyon udvariasan de határozottan tereltek mindenkit a nemzetisége vízumtípusa és ki tudja mi alapján külön sorokba. A mi csoportunknak kb. 15 fő ( biztos gyanúsak voltunk :-) ) sorba kellett állni, egy kutyus végigszimatolta a sort jobbról balról, egy csajnál talált egy félig megevett almát ott jelzett, Őt udvariasan megkérték, hogy dobja ki a kukába és kész is voltunk irány a kijárat. Az is igaz, hogy mire ide eljutottunk addigra Thaiföldön is és Kuala-Lumpurban is megnézték a vízumunkat és fel sem engedtek volna a gépre ha nincs minden rendben. A Kuala-Lumpuri vámosok nagyon jó fejek voltak végig mosolyogtak viccelődtek velünk még azt is megkérdezték „who is a nice guy in this passport”.:-) Kimentünk a reptér elé ahol meglepődtünk, mert hűvös volt fújt a szél és Mi nem erre számítottunk, de a repülő után már ez is felüdülés volt, mert annyira hideg volt a gépen, hogy Hell végig vacogta az utat még az én kabátomban is.





 A reptér előtt vártak ránk Lilláék akik megígérték, hogy elvisznek minket a szállásra, hogy ne kelljen taxizni és segítenek minket az első napokban ha elakadunk valamiben.( ezúton is köszönjük Nekik :-)) Bepakoltuk a csomagokat a kocsiba ami nem volt egyszerű, de másodjára már mi is befértünk. Elindultunk és csak bambultunk ki az ablakon, minden új tiszta rendezett sehol egy kátyú, viszont van sok PÁLMAFAAAAA , az is igaz , hogy mindenki rossz oldalon vezet. :-) Hét óra körül érkeztünk a szálláshoz ami egy vadonatúj házcsoport egyik tagja kb féléve építették. Bekopogtunk, 3-szor is mire egy álmos fej kinyitotta és beengedett. Későbbre vártak minket. :-) Elbúcsúztunk Lilláéktól és bepakoltuk a bőröndöket. Beköltözködtünk a kis szobánkba, kicsit pakolásztunk és mire végeztünk a család többi tagja is felébredt. Kimentünk a konyhába bemutatkoztunk ismerkedtünk egymással és beszélgettünk kicsit a helyi közlekedésről, árakról, szokásokról. Elszaladt az idő és a házigazdánknak el kellett indulnia iskolába, ezért mi is kaptunk az alkalmon és csatlakoztunk hozzá. Így megmutatta merre van a bolt a buszmegálló, hogy nem az úttest megszokott oldalán kell felszállni a buszra hanem szemben mert az megy az általunk megszokott irányba. Beértünk a városközpontba ahol az iskolák is vannak többnyire és elbúcsúztunk egymástól. Elkezdtük felfedezni a központot. Bementünk az iskolába ahová Hell fog járni, illetve előtte egy másik lépcsőházba mentünk be mert így volt kitáblázva. Ott megkérdeztük, hogy hol az iskola. Egy srác mondta, hogy menjünk a másik lépcsőházba és mutatott egy nagy ajtó felé a lépcső mellett ami akár lépcsőház bejárat is lehetett volna, de nem. Egy WC volt. Bementem nagy lendülettel, majd ki és láttam, hogy a srác már nem bírja tartani magát. Szerintem még most is röhög. :-) Lementünk a földszintre ki az utcára és ott megtaláltuk a másik lépcsőházat. Felmentünk a suliba ahol nagyon kedvesen fogadtak minket és mondták, hogy az iskola csak egy hét múlva fog kezdődni, de nézzünk szét nyugodtan. Körbenéztünk, pár teremben folyt az oktatás inkább irodákra hasonlít mint iskolára, de szimpatikus. Elköszöntünk és mentünk bankkártyát és telefonkártyát csináltatni. Egyik sem volt bonyolult bár a telefon miatt sétáltunk egy keveset, de csak azért, hogy lássuk több cég árait is és a városközpontot is megismerjük. :-) Vodafone mellett döntöttünk. Elég furcsa a rendszer a magyarhoz képest. Nem feltöltős hanem előfizetés amit mi vettünk, ez 30AUD/hó ezért cserébe 300 AUD beszélhetsz úgy hogy a többi ausztrál vodást ingyen hívod és korlátlan ingyen sms-t küldhetsz. Ja és fél giga adatforgalmat kapsz netezéshez ami nem kevés telefonon. És ennél vannak komolyabb csomagok is 35-40-50 AUD/hó. Viszont ha nem beszéled le akkor elveszik az egész és jövőhónapban 30 dolcsiért kezdődik minden elölről. Azt még nem tudjuk mi van ha többet beszélünk mint 300 dollár de előbb utóbb kiderül.

Ahogy ezekkel végeztünk lesétáltunk a folyópartra és megnéztük a Swan Bell Towert meg a HELYIJÁRATOS kikötőt. Mert itt nem csak busz metró vonat van a városban hanem hajó is. Hát még szokni kell. Kicsit üldögéltünk itt de már nagyon meleg volt ezért vissza sétáltunk a belvárosba, hogy megkeressük a szépségszalont ahol Hell dolgozni fog ha lesz elég munka. Még új a szalon és nem biztos, hogy megéri ott ülni egész nap és várni a vendégeket ingyen, amikor az ember el tud menni dolgozni máshová pénzért. Nagyon szép kis szalon, tiszta, modern családias és az egyik sétálóutca folytatásán van, tehát még helyileg is jó helyen van csak még be kell járatni. Bementünk bemutatkoztunk, beszéltünk pár szót a tulajjal utána elindultunk a buszállomásra. Hazafelé megálltunk a Coles-nál és bevásároltunk a vacsorához még pár apróságot. Ezután már csak a vacsora volt hátra. Megismerkedtünk egy másik családdal is akik szintén a lakótársaink és már el is telt a nap.