21 február 2013

Kings Park


Ez csak egy rövid bejegyzés sok képpel :-)

Ezen a hétvégén lustálkodtunk kicsit. Ezt nem pont így terveztük, de sokáig aludtunk utána megfőztük az ebédet és már délután is volt. De hát nem maradhatunk otthon hétvégén!!! A hétvége kimozdulásra való. :-) Annyi hely van még amit meg kell ismerni. Azt beszéltük meg, hogy strandolni már nincs sok időnk mert mire összepakoljuk a kis csomagjainkat, meg elindulunk az NEKÜNK legalább egy óra és még utazni is kell egy csomót, tehát mire kiérnénk már nem sok idő maradna napozni. Akkor merre? Hát ezért vannak a parkok! Irány a Kings Park! Ez a belvárostól gyalog pár percre található több mint négyhektáros területű park ami nagyobb, mint a New York-i Central Park. Ez Perth botanikus kertje. Állítólag tavasszal sokkal szebb mint most mert akkor minden virágba borul. Hát majd megnézzük akkor is. Bebuszoztunk a citybe és átszálltunk a belvárosban ingyenesen közlekedő buszok egyikére. Ezeket Cat-nek hívják és van Kék, Piros, és Sárga. Mi a Red-Cat-re szálltunk fel mert kilestük, hogy az megy a park felé. Igenám, de rossz irányba. :-) Amit végül is nem bántunk meg, mert aznap +42 fok volt és a buszon legalább ment a klíma. Ezért buszoztunk kb. 30 percet rossz irányba majd vissza és utána derült ki, hogy csak 3 megállót kellet volna menni a helyes irányba. Mire odaértünk már a nap sem sütött olyan erősen és a hőség is enyhült. Elindultunk hát a parkban Subiaco felől és néztük, hogy ez nem valami nagy szám ilyen van a liget is Szegeden. Aztán ahogy sétálgattunk egyre zöldebb és gondozottabb lett a park és nemsokára embereket is láttunk. Először csak egy kisebb 20-25 fős csoportot akik a Happy Birthday-t énekelték valakinek aki pont akkor ért oda. Tehát kint volt a buli a szabadban. Okos nem? Nem kell a buli után kitakarítani a lakást és mindenki elfér kényelmesen. Aztán ahogy mentünk tovább egyre több és több embert láttunk. Volt aki focizott a gyerekeivel voltak akik rádiót hallgattak és közben sörözgettek. És közben a park is megszépült :) Mi is letáboroztunk a fűbe és élveztük a mindenhonnan áradó nyugalmat. Amikor is feltünt egy limuzin. Aztán még egy. És még egy. De nem olyan 30-40 éves rozogák mint Magyarországon, hanem újak és mindenféle. Camaro, Hummer, de még Oldtimer is. Amikor már több limuzin volt a látómezőnkben mint normál autó akkor azért már elkezdett érdekelni, hogy akkor most mi is van? Hát nem erre számítottam. :-) Odasétáltunk és kiderült, hogy szalagavató van az iskolákban, és itt szokás, hogy feljön az osztály a Kings parkba és lefényképezkedik a kilátónál ahonnan a folyó és a belvárosi felhőkarcolók látszanak. Rengeteg fiatal kiöltözve, kulturáltan várta, hogy sorra kerüljön és elkészüljön a kép. Furcsa látvány volt az biztos. És ha a buszra a jó irányba szállunk fel akkor valószínűleg sosem látjuk. :-) Kicsit néztük őket majd továbbálltunk. Megnéztük a park többi részét is, de szerintem nem az egészet mert nagyon nagy. Nem baj majd tavasszal folytatjuk. Amikor besötétedett besétáltunk a belvárosa és megálltunk egy gyros-osnál. Miután jóllaktunk ketten egy gyros-tól (nagyon nagy volt és volt még mellé egy hatalmas adag sültkrumpli is) elbaktattunk a buszmegállóba és hazajöttünk.

És most a képek :-)

Happy Birthday!



Camaro

OLDLIMO

Fiatalsag...... bolondsag :-)

a City nappal



"Pussy Wagon"  (-:

a Swan folyo




 

Suli


Hello Mindenki,
Most végre rászántam magam (Hell vagyok :) és én is írok a velünk, de elsősorban velem történtekről. Először is hát elkezdődött  a suli és már túl vagyok három héten. Az első napok hát , hogy is mondjam nem voltak egyszerűek. Konkrétan a 2. nap kicsit megzuhantam, hogy hova kerültem te jó Isten! :) Felmérték ugye a szintünket, és én a középszintű csoportba kerültem, ami nem haladó, de nem is kezdő. Gondoltak ez a tudás oda való. Mikor elkezdődött az óra csak pislogtam, hogy ezek miről beszelnek, viccelődtek egymással, ide-oda cikázott a fejem, próbáltam koncentrálni, de nem ment. Ráadásul az a sok akcentus, ami körülvett..... Van mindenféle osztálytársam, koreai, kolumbiai, japán, brazil, francia...szóval el tudjátok képzelni. A nap végere az agyam kikészült, úgy éreztem nem fog ez nekem menni. Teljesen befordultam, hogy én itt nem tudom majd magam megértetni. Aztán egyik nap követte a másikat, leküzdöttem a gátlásokat, és azon a héten pénteken már elhívtak a többiek barbecque-zni az egyik beachre. Két sör után már elég jól eltársalogtam..... :) Ismertek! ;)
Ott vagyok ám valahol, csak az a szépséges kalap kitakar :-)

Szóval javulgat ez a suli dolog, így 3 hét elteltével már teljesen feloldódtam, alakulnak "barátságok" is. Van egy francia lány akivel egész jól kijövünk, de róla majd később írok. Jah még annyi, hogy a kolumbiai fiuk az osztályból megállapították, hogy úgy nézek ki mint náluk a lányok, szóval az új nevem ezentúl: Natalia! :)

09 február 2013

Yanchep park


Új nap új kaland. :-D
 Elhatároztuk, hogy kengurut kell látnunk. Gyors keresés Google-on, hol van a legszebb nemzeti park ami busszal is elérhető. A megoldás busz-vonat-busz-éééééés 3.8 km séta. Megbeszéltük, bevállaljuk. A kenguruk mindent megérnek. El is indultunk korán és amikor már egy órája vonatoztunk, de még a mindig a városban voltunk, kezdett olyan érzésem lenni, hogy ez nincs közel. Átszálltunk a buszra és még zötykölődtünk 1óra 20 percet ( amit a lányok alvással töltöttek ) mire elérkeztünk a végállomáshoz Two Rock-hoz. Itt jött a csalódás. Akit megkérdeztünk senki sem tudta, hogy merre van a nemzeti park. Kezdett gyanús lenni a dolog. Kisétáltunk a kilátóhoz és néztük a kikötőt. Na ebből ma már nem lesz kenguru, gondoltuk.

Two Rocks kikötő
Ekkor Ákos észrevett az üzletek közt egy utazási irodát és bement érdeklődni. Vártunk, vártunk, eltelt pár perc és jött ki, hogy kapjuk össze magunkat, mert az iroda tulaja elvisz minket. Ez milyen már? Otthon van ilyen? Jött a pasas elkísért minket a SAJÁT nem céges kocsijához beültetett és elindultunk. Azt mondta, hogy mutat valamit mert ezt látnunk kell. Elvitt minket a partra, mert neki ez a kedvence. Lagoon Beach a neve és tényleg gyönyörű. Fele fehér homok fele szikla. Fürdeni is jó meg búvárkodni is. Kicsit fényképezgettünk és megbeszéltük, hogy ide el fogunk jönni ha lesz kocsink. Vissza ültünk a kocsiba és a sofőrünk már robogott is tovább velünk.


Lagoon Beach
Megmutatta, hogy hol kellett volna leszállni a buszról ( kb 5-6 megállóval hamarabb (-: ami olyan 6-8 km ) Megállt a bejáratnál, ott beszélgetett a pénztárosnővel valamit ( gondolom azt, hogy a hülye magyarok gyalog jöttek ide ahova az ausztrál még kocsival se nagyon ) és bevitt a parkba minket kocsival, ezzel megspórolva nekünk a 20 dolláros belépőt. Még kicsit beszélgettünk vele majd Ő „elsietett” dolgozni. Van ilyen Magyarországon is? Vad idegen külföldi családot beültetsz a kocsidba, elviszed a kedvenc helyedre utána csak úgy beviszed a vadasparkba ? Jó ez csak költői kérdés volt.
Hát a park az kicsit nagyobb mint gondoltuk (-: . Kocsival kellene közlekedni a parkon belül is.
De azért így is feltaláltunk magunkat. Sétáltunk sétáltunk egy kis dombra lecsücsültünk (-:
Ettünk ittunk, hogy ne keljen akkora csomagot cipelni visszafelé. Egyszer csak megláttunk egy kengurut szabadon kószálni. Elindultunk felé hátha megtaláljuk. Mikor odaértünk láttuk, hogy az árnyékban egy szép nagy gödröt ásott a mellső lábaival és pont amikor megérkeztünk beleheveredett. Meg sem mozdult. Amikor már csak kb. 2 méterre voltunk tőle akkor gondolta úgy, hogy terhes a társaságunk és elugrált.

Később megnéztük a koalákat is, de nem mutattak túlzott aktivitást. Nem is csodálom ebben a melegben.Olyanok voltak mint akik tegnap este nagyon csúnyán berúgtak. Össze vissza lógtak a fán, volt olyan amelyik ült lovaglóülésben a törzs és a faág találkozásánál arccal a fa felé és a fejét a fatörzsének támasztotta. Amikor 2 óra múlva ismét arra jártunk semmi sem változott mindenki ugyanúgy feküdt, lógott. Lehet, hogy nincs is már évek óta élő koala, csak kitömött .Az ausztrálok meg mindenkinek azt mondják, hogy ezek nagyon lusta állatok.

Másnaposok :-D


Amikor másodjára voltunk a koaláknál akkor a bozótból előugrott két nagy kenguru egyenesen felénk. Egy pillanatra megtorpantak a kerítésnél, de a kisebb átbújt alatta a nagyobb meg átugrotta, és már ott sem voltak. Mindezt 1-1.5 méterre tőlünk. Sok mindent láttunk még leginkább madarakat mindenféle színben. És hallgattuk a kookaburra-k nevetését. Mint ha a dzsungelben lettünk volna.

Kookaburra

Valami csirke :-D




Eltelt az idő, és el kellett indulni, hogy elérjük a buszt mert innen gyalog egy hét
alatt sem érünk haza. A park bejáratától már csak 3.8 km-t kellett sétálni a buszmegállóig tűző napon 40 fokban. A csajok nem igazán élvezték. Útközben láttuk ahogy terjeszkedik a város. Mindenhol lakóparkok épülnek. Van ahol még csak a parcellázás folyik, de már az automata öntöző locsolja füvet a közterületeken, hogy mire idejönnek házat építeni szép legyen a környezet. Olyanok mesélték akik egy éve vannak itt, hogy amióta ők itt vannak a vonat végállomása két állomással kijjebb került azon a vonalon ahol ők járnak nap mint nap. Tehát fejlődik a város. Heti ezer ember költözik ide. Ahogy vonszoltuk magunkat az úton a hőségben, megállt mellettünk egy srác és megkérdezte, hogy van-e valami bajunk , kell-e segítség. Mondtuk, hogy köszi jól vagyunk, de azért jól esett, hogy ha bajban lennénk nem kellene sokat várni arra, hogy akár kérés nélkül is segítsen valaki.

 Elértünk a buszmegállóba és két percen belül jött is a busz. Felszálltunk de most kimondottan jó volt, hogy ment rajta a klíma ezerrel. A lányok megint alvással töltötték a buszutat.
Kipihenték a sétát. Átszálltunk a vonatra amiről leszálltunk Joondalup-nál, mert meg akartuk nézni ezt a suburbot is, és Hell csomagját is össze kellett szedni amit otthonról küldtek. Nagyon aranyos kis városrész ez, olyan európai. Lesétáltunk a közeli parkba ahol megettük a maradékokat örültem, hogy nem kell tovább cipekednem, átbeszéltük a napi élményeket amikor megjött Lilla és a barátja. Hozták Helga csomagját amit az Ő címükre küldettünk, mert amikor indultunk még nem tudtuk, hogy a mi címünk mi lesz. Végreeee megint van mit cipelni (-: . Kicsit dumáltunk, megbeszéltük, hogy valamikor strandolunk egyet és elbúcsúztunk. Visszasétáltunk a vonatállomásra felszálltunk a vonatra majd a buszra és már otthon is voltunk. Hááát kalandos egy nap volt (-:

08 február 2013

Scarborough Beach


Reggel korán akartunk indulni, hogy sok időnk legyen fürdeni, de ez nem sikerült. Mire mindenki elkészült, és összepakolt 11 óra lett. Nekivágtunk az útnak, és amikor battyogtunk a buszmegálló felé, nagy meglepetés ért bennünket. A tegnapi madarunkat láttuk meg amint lóg „egy ágon egy szép hosszú ágon fel.....le” :-) Azt még nem tudjuk, hogy depressziós lett-e mert mindenki meg akar tőle szabadulni és ezért felakasztotta magát vagy csak valaki vicces kedvében akasztotta ki, de nagyon jól nézett ki. Gyorsan meg is örökítettük, bár még egy hétig ott lógott mire elvitték.




 A szokásos busz-vonat-busz kombináció után már ott is voltunk a parton. Ma megnéztük reggel a webkamerán, hogy merről fúj a szél, és láttuk, hogy a part felől fúj tehát nem lesznek hullámok. És tényleg. A part nagyon szép a homok fehér tiszta és gondozott ameddig ellátsz ( szó szerint ), sehol sincs tömeg. Még szerencse, hogy az egész ország körbe egy nagy beach így mindenki elfér kényelmesen. Akik itt vannak régóta mondták, hogy ha kicsit kimész a városból 5-10 km akkor csak Te vagy a parton, olyan mintha saját privát partod lenne. Letelepedtünk átöltöztünk fürdőruhába és bevetettük magunkat az Indiai-óceánba.

Scarborough Beach

A a víz kellemes nem hideg és nem zavaros. Ennek a hátránya az, hogy ha észreveszel a fenéken egy szürke pólót amit valaki elvesztett, a hullámzás miatt nem élesen látod hanem csak a körvonalait, és nagyon meg tudsz ijedni tőle. :-D ( megtörtént, de nem mondom meg kivel ) Biztos valami tengeri szörny. :-D Élveztük a pillanatot, és ha néha jött egy nagyobb hullám akkor úgy ugrottunk bele, rá, elé, utána mint a gyerekek. Nagyon jó volt. Amikor már elfáradtunk kimentünk a partra ( a cuccunk még megvolt pedig senki nem figyelte. Ezt is meg kell szokni (-: ) Kicsit napoztunk és falatoztunk egy kis Nutellát, ami a napon inkább forrócsoki állagú lett. Annyira erősen sütött a nap, hogy azt csak a sülni vágyó nők tudják elviselni, és az egy helyben maradás is nehezünkre esett, ezért Ákossal elindultunk horgászni.




 Ő már volt itt, és tudta, hogy a távolban van egy sziklás rész ahol a víz is mély már a part közelében. Nekivágtunk hát és végig baktattunk a parton kb.2 kilométert félig a vízben, mert ha eltávolodtunk tőle akkor nagyon puha volt a homok és nehéz volt benne sétálni. Így meg a hullámok találtak néha telibe, de ez még jól is esett. Nagyon furcsa volt, hogy a hosszú homokos parton van egy 50-60 méteres szakasz ahol minden sziklás és a víz is mély ( Blue hole a neve a helynek ) majd folytatódik tovább a homok ameddig csak ellátsz. Tábort vertünk és Ákos már dobta is be a botot. Egy darabig néztem ahogy próbálkozik, de már megint egyhelyben kellett volna maradni és mint tudjuk az nem az én sportom ezért elbúcsúztam tőle és visszaindultam a parton.

A Nagy Ho-ho-ho :-D
Mire visszaértem a csajok már nem voltak ott a parton. Keresgéltem őket egy darabig de sehol nem találtam. Mivel telefon nem volt nálam visszaindultam Ákoshoz. Beszéltük, hogy a sziklákhoz el lehet jutni aszfaltozott úton is a parttal párhuzamosan ezért ott indultam el. Gondoltam azt is felfedezem. Az út mellett végig beton mellvéd fut mint Szegeden a rakparton, bár szerintem itt nem kell félni az árvíztől. Megálltam, hogy kicsit gyönyörködjek az óceánban lenézek és a fal túloldalán 4-5 méter mélyen ott vannak a lányok az árnyékban. Merthogy csináltak oda egy füvesített parkot játszótérrel, hátha valakinek a tengerparton erre lenne igénye. Nagyon megörültem nekik, meg, hogy nem kell a tűző napon vissza totyognom még 2 kilométert. A nap hátralévő részét itt töltöttük. Este elindultunk haza, de mivel lekéstük a buszt ( és ezzel egy lavinát indítottunk el ) volt időnk megenni egy fish & chips-et a parti kajáldában. A következő busz félóra múlva jött, és aznap az volt az utolsó. Mikor beértünk a központi buszállomásra szembesültünk vele, hogy ma már nem megy busz Yokine-ba ahol lakunk, de vonat még indul. Igen ám de az állomás messze van a lakástól. Tehát vagy gyalogolunk kb. 2 órát, vagy felszállunk a vonatra és gyalogolunk utána félórát hazáig. Na melyiket választottuk? Igen a félórát. Este nem is kellett ringatni senkit. :-)

Újabb nap a paradicsomban :-)




A bázis :-)  Itt lakunk


Mivel tegnap sokáig fent voltunk a tűzijáték miatt, ezért ma sokáig aludtunk. Amikor felébredtünk főztünk ebédet, közösen ettünk és megbeszéltük, hogy ma nincs már idő messzire elvonatozni beach-ezni ezért csak menjünk be a City-be és ismerkedjünk meg vele alaposabban. Összepakoltuk a kis útravalónkat és elindultunk a buszmegálló felé.( mióta itt vagyunk Ausztráliában egyfolytában cipelem a túlélőcsomagot. Minimum két liter víz vagy üdítő, strandtörölköző,fürdőruha, kaja, fényképező,stb..... Ha csak a boltba vagy valami közeli helyre megyek már hiányzik :-) ) Megint meg kellett állapítanunk, hogy a buszon hideg van. Ide kapcsolódik még, hogy magyar embernek furcsa az itteni tömegközlekedés. Minden megállóban ki van írva, hogy az adott vonalon hányas számú busz közlekedik és az melyik megállókban áll meg. Mikor indul a végállomásról és mikor ér az adott megállóba. Percre pontosan fel van tüntetve melyik megállóba mikor ér a busz, mindez egész hétre levetítve. És ami a furcsa, hogy pontosan be is tartják. Nem késik, nem siet. A másik, hogy a busz amikor megáll a megállóban akkor a járda felőli oldalon valami légrugó szerűség leenged, amitől megdől az egész busz, olyan mintha térdre rogyna. Így a padló egy szintbe kerül a járdával és az idősebbek is könnyen fel tudnak szállni. Ha babakocsival akar valaki felszállni, akkor még egy plusz rámpát is kienged a vezető a busz oldalából, így nem kell emelgetni vagy cipelni a babakocsit vagy kerekesszéket csak be kell gurulni a buszba. Amikor felszállunk köszönünk a vezetőnek. Nem csak mi, mindenki!!! A járművek mind ujjak, és kívül belül nagyon tiszták. Nincs összefirkálva kivagdosva stb...... Amikor leszállunk, akár elöl akár hátul akkor hangos „Thank You” vagy „Cheers” a szokásos elköszönés. Végül is elvitt a célodhoz balesetmentesen. :-)

Amikor beértünk a belvárosba, kitaláltuk, hogy nézzük meg az Adelaide Terrace-t mert otthonról olyan jól hangzott a neve és google map-al már töbször is jártunk ott. :-) Elindultunk hát végig az egyik sétálóutcán aminek a végén vettünk egy csokit mert édesség hiányunk volt. Nem is értem ebben a nagy melegben. De a csoki annyira csömör édes volt, hogy felét felajánlottuk Princikének aki rögtön meg is próbálta eltüntetni, nehogy anya meglássa. :-)

Csak anya meg ne lássa  :-)


Mire odaértünk már nagyon melegünk volt, és jól esett leülni egy kicsit a fűbe az árnyékba. Néztük, ahogy a parkban százával legelésznek szabadon a kakaduk. Amikor melléjük sétáltunk,( egész közel engedik az embert, nem félnek ) akkor lehetett hallani, hogy úgy tépik a füvet mint valami birkanyáj. Kicsit pihengettünk amíg Laura hintázott a játszótéren és elindultunk visszafelé de most a park másik szélén párhuzamosan folyóval.






Megint megnéztük a harangtornyot, de most meg is hallgattuk a harangjátékot, és vártunk a buszra. A belvárosban ingyenes a buszközlekedés ami most meg is tréfált bennünket, mert sikerült az utolsó buszra felszállni ami már nem megy teljes kört ezért két utcányit gyalogolni kellett a buszállomásig. Ott felszálltunk a hazafelé tartó járatra és találkoztunk az ŐSLAKOSOKKAL. Hát nagy csalódás volt az biztos. Büdösek voltak koszosak és nagyon hangosak. Olyan volt mintha egy nagyon büdös hajléktalant és egy legputrisabb cigány-családot összegyúrsz. Hangosan kiabáltak a busz egyik végéből a másikba semmilyen szabályt nem tisztelve, és olyat mutattak amit még most is nehezen dolgozok fel. Az egyik nő elkezdte a gyerekét tetvészni ott mindenki előtt. Úgy kurkászta mint a majom a csemetéjét.
Mondanom sem kell, hogy amikor leszállunk, mindannyian elkezdtünk viszketni csak a látványtól amit átéltünk. Útközben ahogy sétáltunk megláttunk egy nagy plüss madarat ( olyan AngryBird félét ) a bevásárlóközpont mellett, ahová ki vannak rakva mindenféle konténerek különböző segélyszervezeteknek, és abba lehet belerakni főleg ruhát, de bármit amit adományoz az ember. Ez a szegény madár meg nem fért bele. Gondoltuk ne árválkodjon ott egyedül ezért magunkhoz vettük mondván jó lesz Laurának játszani. Szerencsére Ő már a buszon elaludt így nem érte csalódás, ugyanis ennek a nyomorultnak annyira hullott a szőre ( nem tolla ) , hogy kb. 200 méterről visszavittük a konténerhez. És, hogy ez miért volt fontos? Az a következő részből kiderül. :-)