Újabb nap a paradicsomban :-)



A bázis :-)  Itt lakunk



Mivel tegnap sokáig fent voltunk a tűzijáték miatt, ezért ma sokáig aludtunk. Amikor felébredtünk főztünk ebédet, közösen ettünk és megbeszéltük, hogy ma nincs már idő messzire elvonatozni beach-ezni ezért csak menjünk be a City-be és ismerkedjünk meg vele alaposabban. Összepakoltuk a kis útravalónkat és elindultunk a buszmegálló felé.( mióta itt vagyunk Ausztráliában egyfolytában cipelem a túlélőcsomagot. Minimum két liter víz vagy üdítő, strandtörölköző,fürdőruha, kaja, fényképező,stb..... Ha csak a boltba vagy valami közeli helyre megyek már hiányzik :-) ) Megint meg kellett állapítanunk, hogy a buszon hideg van. Ide kapcsolódik még, hogy magyar embernek furcsa az itteni tömegközlekedés. Minden megállóban ki van írva, hogy az adott vonalon hányas számú busz közlekedik és az melyik megállókban áll meg. Mikor indul a végállomásról és mikor ér az adott megállóba. Percre pontosan fel van tüntetve melyik megállóba mikor ér a busz, mindez egész hétre levetítve. És ami a furcsa, hogy pontosan be is tartják. Nem késik, nem siet. A másik, hogy a busz amikor megáll a megállóban akkor a járda felőli oldalon valami légrugó szerűség leenged, amitől megdől az egész busz, olyan mintha térdre rogyna. Így a padló egy szintbe kerül a járdával és az idősebbek is könnyen fel tudnak szállni. Ha babakocsival akar valaki felszállni, akkor még egy plusz rámpát is kienged a vezető a busz oldalából, így nem kell emelgetni vagy cipelni a babakocsit vagy kerekesszéket csak be kell gurulni a buszba. Amikor felszállunk köszönünk a vezetőnek. Nem csak mi, mindenki!!! A járművek mind ujjak, és kívül belül nagyon tiszták. Nincs összefirkálva kivagdosva stb...... Amikor leszállunk, akár elöl akár hátul akkor hangos „Thank You” vagy „Cheers” a szokásos elköszönés. Végül is elvitt a célodhoz balesetmentesen. :-)

Amikor beértünk a belvárosba, kitaláltuk, hogy nézzük meg az Adelaide Terrace-t mert otthonról olyan jól hangzott a neve és google map-al már töbször is jártunk ott. :-) Elindultunk hát végig az egyik sétálóutcán aminek a végén vettünk egy csokit mert édesség hiányunk volt. Nem is értem ebben a nagy melegben. De a csoki annyira csömör édes volt, hogy felét felajánlottuk Princikének aki rögtön meg is próbálta eltüntetni, nehogy anya meglássa. :-)



Csak anya meg ne lássa  :-)



Mire odaértünk már nagyon melegünk volt, és jól esett leülni egy kicsit a fűbe az árnyékba. Néztük, ahogy a parkban százával legelésznek szabadon a kakaduk. Amikor melléjük sétáltunk,( egész közel engedik az embert, nem félnek ) akkor lehetett hallani, hogy úgy tépik a füvet mint valami birkanyáj. Kicsit pihengettünk amíg Laura hintázott a játszótéren és elindultunk visszafelé de most a park másik szélén párhuzamosan folyóval.

Megint megnéztük a harangtornyot, de most meg is hallgattuk a harangjátékot, és vártunk a buszra. A belvárosban ingyenes a buszközlekedés ami most meg is tréfált bennünket, mert sikerült az utolsó buszra felszállni ami már nem megy teljes kört ezért két utcányit gyalogolni kellett a buszállomásig. Ott felszálltunk a hazafelé tartó járatra és találkoztunk az ŐSLAKOSOKKAL. Hát nagy csalódás volt az biztos. Büdösek voltak koszosak és nagyon hangosak. Olyan volt mintha egy nagyon büdös hajléktalant és egy legputrisabb cigány-családot összegyúrsz. Hangosan kiabáltak a busz egyik végéből a másikba semmilyen szabályt nem tisztelve, és olyat mutattak amit még most is nehezen dolgozok fel. Az egyik nő elkezdte a gyerekét tetvészni ott mindenki előtt. Úgy kurkászta mint a majom a csemetéjét.

Mondanom sem kell, hogy amikor leszállunk, mindannyian elkezdtünk viszketni csak a látványtól amit átéltünk. Útközben ahogy sétáltunk megláttunk egy nagy plüss madarat ( olyan AngryBird félét ) a bevásárlóközpont mellett, ahová ki vannak rakva mindenféle konténerek különböző segélyszervezeteknek, és abba lehet belerakni főleg ruhát, de bármit amit adományoz az ember. Ez a szegény madár meg nem fért bele. Gondoltuk ne árválkodjon ott egyedül ezért magunkhoz vettük mondván jó lesz Laurának játszani. Szerencsére Ő már a buszon elaludt így nem érte csalódás, ugyanis ennek a nyomorultnak annyira hullott a szőre ( nem tolla ) , hogy kb. 200 méterről visszavittük a konténerhez. És, hogy ez miért volt fontos? Az a következő részből kiderül. :-)