16 március 2013

Lakásbérlés Perth-ben és Mandurah


Valahol lakni kell ugye, de ez nem is olyan egyszerű a kezdeti időkben. Kezdjük az elején :) Amikor Magyarországról szerveztük a kinti életünk első napjait adódott egy lehetőség, hogy kiérkezés utáni első hetekre magyarokhoz költözzünk. Ez nagyon jó elgondolás volt, mert így azonnal magyarul kaptunk segítséget ha valamit nem találtunk vagy nem értettünk. Cserében meg kellett szokni, hogy nem egyedül lakunk, és csak egy szobányi személyes terünk van minden más (konyha,fürdő,nappali) közös. Az eredeti terv az volt, hogy egy két hétig lakunk így, közben folyamatosan keresünk lakást, és ahogy sikerül találni egy elfogadhatót akkor saját lábra állunk.
Ez volt a terv! És most lássuk a valóságot. Itt Perthben kb 10 bérelni vágyóra jut 7 lakás, tehát többen akarnak bérelni, mint amennyi kiadó lakás van a piacon és ez eléggé megnehezíti a lakáshoz jutást. (voltunk bent jópár irodában érdeklődni, és egy A4-es lapon 3-4 lakás volt a teljes kínálatuk ebben benne volt az 1 és a 8 szobás is) Itt a tulajdonos nem közvetlenül adja ki a lakást, hanem egy ingatlanügynökségen keresztül ami jó a bérlőnek is és a tulajnak is, mert egy elég komoly szerződést íratnak alá, és így elvileg mind a két fél védve van.
Szerencsés esetben az ügynökség felad egy hirdetést, hogy van egy kiadó lakásuk.  Ezt azért írom, mert nem ritka, hogy nem is hirdetik hanem aki pont jókor van jóhelyen az megnézheti. A hirdetésben benne van a lakás vagy ház címe és, hogy melyik nap hány órától lehet megnézni. A megadott időpontra odamegy az ingatlanügynök, (de általában késik) Te és még másik (nem vicc) min.20-50 ember. Mindenki körbesétál megnéz mindent szekrényeket szobákat konyhát stb. Általában elég koszos lelakott állapotban vannak a lakások, de néha ki lehet fogni jót is. Akinek nem tetszik a lakás az elmegy és tovább keres. Akinek tetszik az kér egy nyomtatványt az ügynöktől amit kitöltve aznap vagy másnap bead az ingatlanirodába. Ez a nyomtatvány 5-6 oldalas és a személyes adatokon kívül olyanokat kérdez, hogy milyen vízumon vagy itt és az meddig érvényes? Hol béreltél eddig lakást? Mennyiért? Kit hívhatnak fel aki ezt igazolja? Hol dolgozol? Mennyit keresel? ….....stb 5-6 oldalon keresztül.
Ezután az ügynökség a leadott 10-20-30 adatlapot elkezdi kiértékelni és a legjobbakat elküldi a tulajnak, aki eldönti, hogy kinek adja ki a lakást. Egy bérleti szerződés legrövidebb ideje fél év ,de jobban örülnek az évesnek. Le kell rakni előre négy heti bérleti díjat kaucióként, és ki kell fizetni az első két hetet előre. Lehet növelni az esélyeket azzal, hogy nem 2 hetet fizetsz előre hanem többet, de ez csak akkor számít ha nem tanuló vízumon vagy. Volt aki úgy kapta meg a lakást, hogy előre kifizette a fél évet és ezért Őt választották.
BUKTATÓ 1: Mivel mi tanuló vízumon vagyunk abból is a 3+1 hónapossal nem tudunk fél évre bérelni, mert ott van a papíron feketén fehéren, hogy meddig szól a vízum. Hiába mondod, hogy te meg akarod újítani és még maradni akarsz az : -És ha nem kapod meg a hosszabítást? kérdéssel a vita le is zárult!
BUKTATÓ 2 : Hol béreltél eddig lakást? Ki tudja ezt igazolni? Ugye aki frissen érkezik ide Ausztráliába az itt még nem bérelt lakást sehol. Nekünk otthon is saját tulajdon volt, tehát még ott sem.
Ezen lehet segíteni mondjuk úgynevezett személyes referenciákkal amit itteni ismerősök írnak rólad és leírják, hogy ismernek és rendes emberke vagy :) Nekünk ebben segített még az ügynökség is aki a vízumot intézte és Ők is adtak személyes referenciát. Köszönet érte CSE Australia. Illetve be lehet kamuzni magyarországi lakásbérlési referenciákat is ha nincs más megoldás, csak ha felhívják a számot akkor vegye is fel valaki aki beszél angolul és tudja, hogy mit kell mondania. De ennek az egésznek nincs semmi jelentősége, mert ha van a többi jelentkező között olyan aki Ausztrál állampolgár akkor Ő a nyerő.
BUKTATÓ 3 : A munka ugye. Az első hetekben csak a szerencsések tudnak munkahelyet és fizetést igazolni a többiek még keresik.

Tehát nem olyan egyszerű mint ahogy gondoltuk, de nem lehetetlen. Ahogy én látom kell hozzá szerencse is és sok-sok utánajárás és kitartás. Az egyik ismerős család, Ők mondjuk nem tanulók, úgy találtak rá a lakásukra, hogy folyamatosan nézték a hirdetéseket és az egyik délelőtt 10-11 körül felraktak egy lakást amit aznap délután 2-kor lehetett megnézni. Így az idő rövidsége miatt nem volt sok másik jelentkező. Egy másik családnak úgy sikerült, hogy egy címen egyszerre volt több kiadó lakás is és csak az egyiket hirdették. Volt olyan is aki hirdetést adott fel a Gumtree-n (itteni vatera)
, hogy szeretne bérelni és sikerült neki. Mindenkinek más a storyja , nincs bevált recept ami mindig mindenkinek sikerül.
A mi történetünk pedig úgy kezdődött, hogy a parton összeismerkedtünk egy magyar családdal, akik megadták egy másik család telefonszámát, akik meghívtak minket barbeque-zni Ezen a sütögetésen ott volt a szemközti szomszédjuk is aki véletlenül pont ki akarta adni a házát, de még nem szólt az ügynökségnek mert még akkor takarították a házat az előző lakók után.

Szóval nem lehetetlen a dolog, de nem az első egy két hétben. Meg kell ismerni a helyi szokásokat és ismerősöket kell szerezni. Addig pedig marad a szoba bérlés, az is jobb mint napi 80-100 dollárért a szálloda.
A témához kapcsolódik, hogy amikor elmentünk megnézni, hogy kitakarították-e a házat az elsőre megbeszélt időpontra ( természetesen nem (-: NO WORRIES ) akkor elmentünk a vonattal a végállomásig, hogy megnézzük Mandurah-t. Ez egy nagyon szép suburb, és vannak részei amik kifejezetten tetszenek. Talán egyszer sikerül ideköltözni. Az a hely érdekessége, hogy kicsit hasonlít Velencéhez mert tele van lagúnákkal. Amikor leszálltunk a buszról először egy hatalmas öblöt láttunk rajta pezsgő vízi élettel és a parti sétányt.



Olyan európai volt a stílus, nem pálmafák voltak hanem fenyők, igaz trópusi fenyők, de fenyők és minden élénk zöld volt. Gyorsan lefényképeztük a parkban az információs térképet, hogy el ne tévedjünk és elindultunk a lagúnák felé. Egy hídon kell áthaladni az öböl felett amiről kis aboriginal gyerekek ugráltak a vízbe. Nem zavarta őket sem az autó sem a hajó forgalom. A túloldalon pedig egy gyönyörű park játszótérrel, barbeque -val gördeszka és bmx pályával. Amit sokan ki is használtak és kitelepültek családostul.

 Itt tovább haladva eljutottunk a csatornákig. Ha itt bérelsz vagy veszel házat akkor haza tudsz jönni kocsival is, de hajóval is. Úgy van kitalálva az egész, hogy minden ház „udvara” a vízre néz. A házak mellett, mögött pedig ott úsznak a kisebb, de inkább nagyobb hajók. Volt belőle akkora is amiben simán beleférne egy kisebb ház is. Van aki hajóval jár be dolgozni a citybe, mert itt a csatornákon ki tud hajókázni az óceánra és ott ugye nincs forgalmi dugó.Bementünk és sétálgattunk nézelődtünk. Az egyik ház mellett egy emberke mosogatta a hajóját ami akkora volt, hogy az emberünk simán egy magasságban volt velünk, pedig mi fent voltunk a hídon a kocsiúton a hajó meg lent a vízen. Amikor mellé értünk barátságosan ránk köszönt, pedig sose látott minket.
Szerintem Magyarországon akinek ekkora hajója van azt nem Ő mossa, másrészről valószínűleg köszönés helyett inkább azt kérdezte volna, hogy mit bámultok, mit kerestek ti itt? Aztán lehet, hogy tévedek. Nagyon jó a hely hangulata, ahogy ott sétáltunk nézegettük a házakat a hajókat a vizet teljesen megnyugtatott. Amikor hazaértünk Hell már nézte is a lakás hirdetéseket :-) .Napnyugta előtt elindultunk visszafelé mert nem akartuk lekésni az utolsó buszt. Nem akartunk megint sétálni :-) így este kilenc körül haza is értünk.



Nem kicsi a ladik :)

04 március 2013

Cottesloe beach, Mullaloo beach és a séta :-)


Ezen a vasárnapon nem akartunk hosszú programot csinálni, inkább pihenést terveztünk, mert a fiatal szervezeteknek szüksége van pihenésre is.  (-:   Felkeltünk mostunk, főztünk lustálkodtunk. Délutánra meg volt beszélve egy randevú Lilláékkal mivel már régen láttuk egymást. És ha már találkozunk akkor azt ne a lakásban vagy a városban tegyük, hanem a parton. Délután 2-3 körül akartunk találkozni, de mivel aznap nagyon meleg volt áttettük 3-4 körülre. Mivel Ők a hozzájuk közeli Mullaloo-ra járnak, nekünk pedig mindegy, hogy hová megyünk, csak menjünk valahová (  legfeljebb megismerünk még egy partot  (-:  ) így ez lett a célpont. Kicsit korán indultunk mert már nem bírtunk a lakásban maradni, de végül is így lett jó.  :-D  Bementünk busszal a belvárosba a vonat-metro állomásra. Lementünk a mozgólépcsőkön és akkor látjuk ám, hogy bent áll a vonat-metro a peronon. Futás beszállás és már indulunk is. Körülbelül 2 perc múlva amikor az utastájékoztató hangszóróból elhangzott a következő állomás neve egymásra néztünk és nevetni kezdtünk, mert rájöttünk, hogy annyira siettünk beszállni, hogy jó vonatra szálltunk, csak rossz irányba. Így most távolodtunk a célunktól. Felpillantottunk a táblára amin az útvonal van a megállók nevével és úgy döntöttünk, hogy ha már így alakult akkor kimegyünk Cottesloe-ra. Csak néhány megálló és időnk van bőven. Ha meg elkésünk hát elkésünk. No Worries. Amikor leszálltunk kerestük a buszmegállót, mert már megszoktuk, hogy a vonatról mindig buszra kell szállni, hogy elérjünk a célhoz. Buszmegálló sehol. Viszont az emberek akik leszálltak a vonatról mind megindultak egy irányba. Mivel volt köztük olyan akinél láttunk napernyőt és mindenféle strandfelszerelést elindultunk utánuk, remélve, hogy a partra mennek és nem most érnek haza onnan.  :-)   A part nem volt messze kb 4-500 méter, de egy elég nagy emelkedőn kellett felsétálni a túloldalán pedig le, ami a mi alföldhöz szokott lábunknak nem esett jól. A part nagyon szép, és a többi eddig látott strandhoz képest rengeteg volt a fiatal. Megnéztük a csónakházat, ami nekem teljesen új volt, Hell viszont már ismerte fotókról. Hiába na, szerintem Ő Ausztráliába indulás előtt az összes strandot ki kémkedte a neten.





Kicsit lepihentünk a homokba, de nem fürödttünk, mert lusták voltunk átöltözni arra a kevés időre. Úgy háromnegyedóra múlva visszaindultunk a vonathoz. Emelkedő, lejtő  :-)  már megint. A vonatra most már a jó irányba szálltunk fel!!! Vissza a központba,de nem kellett leszállni a vonatról így mentünk is tovább. Amikor leszálltunk akkor megtaláltuk a buszmegállót, innen tudtuk, hogy nincs közel a part :-). Kikerestük, hogy melyik buszra kell szállni és vártunk rá kb 20 percet. A buszok itt úgy közlekednek, hogy ha nincs utas a megállóban és leszálló sincs a buszon, akkor nem állnak meg addig amíg valamelyik megállóban nem akar valaki le vagy felszállni. Ez egyfelől jó dolog, mert feleslegesen nem áll meg a busz. Viszont ha fent vagy a buszon akkor elég zavaró, mégpedig azért, mert amikor felszállsz egy ismeretlen útvonalon a buszra akkor az indulásnál a megállóban megnézed, hogy a célod, mondjuk XY utca a 18.-ik megálló, de már a második sarkon elveszted a fonalat, mert nem tudod, hogy amit az ablakból láttál megállót az számít-e és nem állt meg a busz vagy az egy másik járat megállója-e? Így ha nincs nálad gps akkor marad a régi módszer. Meg kell kérdezni a vezetőt, hogy hol is kell leszállni. Mi is így tettünk. Ő persze szívesen segített, sőt két megálló között rakott le minket, hogy kevesebbet keljen gyalogolnunk és még el is magyarázta, hogy merre menjünk. Ez nem egyedi eset, más is így csinálja :-) és még soha nem láttam, hogy az utasokat zavarná vagy, hogy zúgulódtak volna. Elindultunk a sofőr által mutatott úton végig lejtőn lefelé de már mentünk úgy 15 perce és még sehol a part. Már azon gondolkodtunk, hogy az egész busz rajtunk röhög egy negyedórája mert direkt rossz helyen raktak ki minket, de az úton folyamatosan jöttek szembe olyan autók amik nagyobbnál nagyobb hajókat húztak maguk után így reméltük, hogy jó helyen járunk. Meg is találtuk a partot ami tele volt emberekkel. Volt aki grillezett volt aki napozott . Gyors telefon és már meg is találtuk egymást. Illetve csak Lillát és az anyukáját. A fiúk elszöktek mert nem szeretik a napot huzamosabb ideig. Napoztunk fürödtünk beszélgettünk és egyszer csak Lilla apukája és öccse is előkerült. Néztük ahogy gyakorlatoznak a vizimentők és mivel hoztak magukkal két deszkát és a hullámok is megnőttek így kipróbáltam a bodyboardot is.


Kezdett lemenni a nap ezért haza indultunk. Lilla apukája felajánlotta, hogy elvisz minket a vonatállomásig kocsival, amit el is fogadtunk. Az állomáson elbúcsúztunk egymástól kiszálltunk a kocsiból és elkezdődött a kaland. :-)
Mikor jöttünk ide akkor ugye működött a vonat minden irányba, de most valamiért nem közlekedett a city felé és így busszal pótolták. Ami elég vicces volt, mert a vonat az autópályával párhuzamosan közlekedik. Így a busz a vonatállomáson felvette az utasokat kigurult az autópályára és végigszáguldott a következő vonatállomásig ott le a pályáról be az állomásra, utasok le-fel és rohanás tovább a következő állomásig. Az egész valami furcsa versenyre hasonlított, de még így is kb 20 percel nőtt meg a menetidő. Amikor már beértünk a központ közelébe akkor két megállóval a végállomás előtt át kellett szállni vissza a vonatra és a city-be már vonattal érkeztünk meg. Ez azért érdekes, mert ha itt nem szállunk át akkor egy kb 20-25 perces sétával hazaértünk volna. Amikor beértünk akkor elkezdtünk non-stop boltot keresni, ami itt mission impossible. Ugyanis otthon elfogyott a Nutella és vacsorára azt kell enni.


Ez egy valós reklám óriás plakáton az atópálya mellett!!!  Vasárnap: az új szombat :-)


Itt a boltok maximum este 7-ig vannak nyitva, és új dolog, hogy vasárnap is kinyitnak, de csak du. 5-ig. Még mindig nem szoktuk meg. Nagy nehezen találtunk egy kisboltot indiai pultossal ami még nyitva volt vasárnap este 9-kor,de csak csokit vettünk mert nem volt Nutella   :-(   Szomorúan baktattunk a buszhoz és ott ért minket a sokk! Mivel nem vonattal jöttünk hanem busszal így megnőtt a menetidő, plusz bóklásztunk a városban boltot keresve így lekéstük az utolsót! Vasárnap este negyed tíz és nincs több busz. Hát ez van egy olyan országban ahol mindenki kocsival megy még a szomszédjához is. Akkor most mi a megoldás? Elég mókás: vissza a vonathoz, mert az ugye jár éjfélig 15 utána meg 45 percenként, vissza két megállót oda ahol már voltunk és séta hazáig. De legalább hazaértünk. Egyre inkább úgy gondoljuk, hogy venni kéne már egy kocsit :-)

03 március 2013

Munka 1. rész


Hello Bello,
Folyamatosan ment-megy a munkakeresés. Ugye mielőtt mi kijöttünk tartottam a kapcsolatot egy magyar műkörmös csajjal. Nah ahol Ő dolgozik abba a szalonba már egyből tudtam menni miután megérkeztünk. Elmentem beszélni a tulaj csajjal, aki szintén magyar és megállapodtunk, hogy jutalékos rendszerben lesz a fizetésem. Ez annyit jelen, hogy ha jön valaki az üzletbe, akkor azután megkapom a 50% -ot. Nagyon szép üzletről van szó, ott van szintén a belvárosban, pont abban az utcában ahol a sulim is van, szóval elvileg minden szempontból jó lenne. Dolgozik ott még egy magyar kozmetikus is, a többiek más honnan valók. Annyi, hogy nemrég nyílt és még nincs bejáratott vendégkör, így nekem ez nem annyira lett volna jó választás, mert ugye kell a pénz de nagyon. Szóval elkezdtem keresni más munkát is, legfőképpen a szépségiparban, de beadtam vendéglátásba, és eladói körbe is az önéletrajzomat. Az egyik hely ahová elküldtem, válaszolt, hogy szivesen látnának egy interjúra. :) Nagy volt az öröm, be voltam zsongva, mivel ez egy 5 csillagos hotel SPA részlege bent a belvárosban. Mikor elmentem az interjúra, kérdeztek mindenfélét, hogy tudok-e masszírozni, arcpakolást végezni,gyantázni...... Én mondtam, hogy a fő profilom a köröm, de értek valamennyire ezekhez is, mert ellestem otthon a technikákat. Köszi Picur, köszi Móni! :) Szóval már aznap este kaptam a választ, hogy mehetek gyakorlati napra pár nap múlva. Hát ez volt kb. három-négy hete és azóta ott dolgozom, mint...a következő részben kiderül! See ya next time ;D